Egy ​névtelen városban gyógyíthatatlan betegség üti fel a fejét, amely különösen a társadalom kirekesztettjei közt terjed. A félelem és a gyűlölet hatására a lakosság többsége elzárkózik attól, hogy segítséget nyújtson az elesetteknek. A történet fodrász elbeszélője együttérez a szenvedőkkel, és úgy dönt, a városszéli szépségszalonjából Elfekvőt, egy biztonságos menedéket, élet és halál közötti átjárót alakít ki az ápolásra szorulóknak. Azonban a fertőzöttek beköltözésével a díszes szalon lassan megváltozik. Ahol korábban a gyönyör megteremtése és a szépség dicsőítése volt a cél, ott most minden romlásnak indul. A dekoratív falak megkopnak, az élénk színek kifakulnak, az egzotikus halakkal teli pompás akváriumokat ellepi az alga. Végül nemcsak az Elfekvő vendégeit és az akváriumok élőlényeit, de a szalon tulajdonosát is utoléri az elkerülhetetlen sors, a testi-lelki átalakulás.

Mario Bellatin nemzetközileg elismert kisregénye az ezredforduló utáni latin-amerikai irodalom egyik legfontosabb alkotása, a mexikói szerző életművének meghatározó szövege. A különleges fantáziájú, megindító könyv olvasható megrázó disztópiaként, hipnotikus erejű monológként vagy a test változásairól, a halállal való szembenézésről és a számkivetettségről szóló allegóriaként. 1994-ben jelent meg először, de napjainkban, az idealizált szépség hajszolásának korában, illetve a koronavírus-járvány utáni tapasztalok fényében talán még fontosabb olvasmány, mint valaha.