A kötet napjaink egyik legmeghatározóbb politikai és politikafilozófiai diskurzusához, a vallási-civilizatorikus összefüggések előtérbe kerülésének összetett kérdésköréhez kíván hozzászólni. A vallási és politikai fundamentalizmus egymásra találása és térnyerése, avagy a modern szekuláris demokráciák új szakrális fenyegetettsége komoly kihívást jelent napjaink politikai gyakorlata számára. Világtendenciának mondható -- s a jól ismert szociológiai okok következtében várhatóan mindez csak erősödni fog --, ahogy a vallási és teológiai szempontok egyre inkább megpróbálnak behatolni a modern államok törvénykezési gyakorlatába, mintegy normatívaként és abszolút értékrendként erőltetve önmagukat és önnön értékrendjüket a világnézetekben, ideológiákban és hitekben plurális, demokratikus és szekuláris társadalmakra. A globalizáció, a migráció, a kétpólusú világrend megszűnése, a megszokott identitásképző mechanizmusok megrendülése, s egy új identitás iránti szükséglet, amely leggyakrabban épp a legtradicionálisabb és legelemibb formákban ölt testet, a civilizatorikus törésvonalak kialakulása vagy a hagyományosnak mondható világ radikális átalakulása, a megszokott értékrend válsága, s egy régi-új értékrend iránti igény -- hogy csak néhány szempontot említsünk -- mind-mind komoly politikai és politikafilozófiai paradigmaváltás jeleit mutatják, amelyen belül a vallási összefüggések, a vallási átstrukturálódások, a vallási-hatalmi szempontok és igények, avagy a vallási-civilizatorikus ellentétek immár meghatározó szerephez jutottak napjainkban, s az előrejelzések a konfliktusok további fokozódását jelzik.