E kötet sajtó alá rendezőjének életét kisgyermekkorától kezdve különféle állatok tették színessé. Ma könyvtáros, bibliográfus, (néha) irodalomtörténész, vonzalma az állatokhoz viszont töretlen. Tehát nem véletlen, hogy évtizedek óta gyűjti az állatokra, különösen a macskafélékre vonatkozó tudományos és irodalmi emlékeket.

A kötet ezekből kínál egy gazdag válogatást, amelyben a vidám és extrém történetek kitűnően megférnek a korabeli tudományossággal. A könyv így a macskaféléket kedvelők népes tábora mellett a tudománytörténet iránt érdeklődőknek is sok kuriózumot elevenít fel számos illusztrációval.

Buda Attila egyetért Ottlik Gézával, aki szerint „az egyetlen valódi okunk a derűlátásra: a macska. Ezt a kis prémes ragadozót semmi más módon nem lehetett volna ezer és ezer éven át hozzánk szelídíteni, mint rendíthetetlen, ellenszolgáltatást nem váró, feltétel nélküli szeretettel. A szépsége abszolút imádatával – a szabadsága, függetlensége teljes tiszteletben tartásával. Ha ez sikerült, az emberiség nem lehet egészen elveszve.”