"Sokak tekintetével kell látnom,
hogy a magamé éber maradjon." (Sándor Iván)

„A magánnyomozó szeret egy lépéssel az apparátus előtt járni, így bukkanhat rá olyan mozzanatokra, amelyek feltárását »magasabb szempontok« akadályozhatják, akár tilthatják. Ilyenkor tárulnak fel a tágabb összefüggések is, kielégítheti ambícióit, aki hajlamos rá, hogy egy-egy esetben, akár a világrend szerkezetét keresse” – jegyzi fel a regény főszereplője.
A Követés 1944 decemberében, a budapesti csata véres napjaiban játszódik. A regény Nyomozója évtizedek múltán egy fiú és egy lányka odisszeájának útját járja végig, miközben elhurcoltak és elhurcolók, gyilkosok és áldozatok, menekülők és embermentők párhuzamos történetei a sorsokat alakító térben összetalálkoznak.
Sándor Iván írásművészete nagy nyelvi erővel formál egységgé dokumentumot és fikciót, álmot és emlékezést; ötvözi a sodró történetmondást a megújított regényhagyományok poétikai eszközeivel. A Követés az egykori lépések nyomvonalán követővé teszi az olvasót is, olyan történet részesévé, amelyre a magyar irodalom eddig nem talált szavakat.