Hannes Böhringer az egyszerűséget keresi és találja meg a 20. század második felének modern művészeti munkáiban: Gordon Matta-Clark, Georg Brecht, Andy Warhol és mások alkotásainak gondolati dimenziójában. A szerző időben és térben látszólag távol eső, szemléletes irodalmi, vagy akár hétköznapi példák analógiájára érzékletesen rámutatva tágítja ki a művészetről folyó elmélkedéseink, a filozófiai észlelet tereit.

E kötetben közzétett esszéiben tűpontosan ragadja meg a semmi, a semmi különös, a szinte semmi közötti hártyavékony különbséget, az örvény, az elmésség és az érzés természetét és kapcsolódási pontjait. Merész és feszes gondolati építkezése szuggesztív előadásmóddal párosul, aminek köszönhetően az olvasó úgy érzi, a Madison-Wisconsini Egyetem auditóriumában személyesen hallgatja a nemzetközi rangot szerzett berlini vendégprofesszor kurzusát.

A nemzetközi élvonalba tartozó, 1989-ben Moholy-Nagy-díjjal is kitüntetett szerző előadásait Tillmann J. A. immár kötetbe gyűjtött, szakavatott fordítása közvetíti a kortárs művészetfilozófia iránt érdeklődő olvasóknak.