Bizonyos politikai fikciók nélkül egyszerűen nem élhetünk. Szeretnénk azt hinni, hogy az állampolgári részvétel valódi hatással van a politikai folyamatokra, vagy a megválasztott vezetők rendelkeznek a szükséges személyes tulajdonságokkal, morális és politikai erényekkel, és kizárólag csak a nép érdekében használják hatalmukat. E fikciók teremtik meg azt az igazolást, amelyre minden politikai berendezkedésnek szüksége van ahhoz, hogy betöltse rendeltetését. A demokrácia az egyetlen olyan politikai berendezkedés, amelyben nem egyetlen megkérdőjelezhetetlen igazolás dominanciájával, hanem egyenesen különböző és néha ellentétes ideák szükségszerű konfliktusával és versenyével szembesülhetünk. Ez a verseny, amely a „legjobb politikai rendszer” ideáljának a megalkotásáért folyik, teszi igazán különlegessé és rugalmassá a demokráciát.

A jelen kötet rámutat arra, hogy a vezetésnek kulcsszerepe van ebben a központi dinamikában, hiszen a demokrácia gyakorlataként képes bizonyos fikciókat létrehozni és másokat meggyőzni annak helyességéről, igazolva ezzel a politikai folyamatokat és saját szerepét. Mindezzel a demokratikus vezetés nemhogy nem egy ellentmondásokkal terhelt paradoxon, hanem egyenesen bálványfogalommá válik. A kötet arra a kérdésre keresi a választ, hogy miként gondolkodhatunk a demokratikus vezetésroő? A különböző elméleti tradíciók keretében megválaszolva ezt a kérdést felsejlik a politikai vezetés három arca, amelyek a gyakorlatban is előtűnnek, ahogy jelen kötet négy elemzett vezetőjénél, Angela Merkelnél, Orbán Viktornál, Theresa Maynél és Jeremy Corbynnál is tapasztalhatja az olvasó.