Trilógia és epilógus: A szellem árnyékáben; A megszabadított Zuckerman; Anatómialecke; Epilógus: A prágai orgia.

Philip Roth 1979 és 1985 között három regényt és egy kisregényt írt főhőséről, Nathan Zuckerman amerikai zsidó íróról. A három regény külön-külön korábban is megjelent magyarul, a kisregény, A prágai orgia még nem. Ezt a „trilógia és epilógus”-t bocsátjuk most az olvasó elé, mert az 1980-as évek vége óta egy kötetnek számít az amerikai Roth-kiadásban is, noha Nathan Zuckerman később a szerző több művének is szereplője lett (Amerikai pasztorál, Kommunistához mentem feleségül, Szégyenfolt).

A nagy mű egy író fejlődéstörténete. Az „egyáltalán nem irodalmi környezetből származó” fiatal írójelölt szellemi apakeresésre indul: az első regényben felkeresi vidéken élő híres, öreg kollégáját, szeretné ellesni szakmai fortélyait, de váratlanul „sűrű” környezetbe csöppen. Fiatal, hódoló főiskolás lány, kiábrándult feleség és a vizionált Anne Frank között téblábol a két író, önzően és kíméletlenül, csak a becsvágyukat tartva szem előtt.

A második regényben Zuckerman befut: erotikus regénye óriási sikert arat, rázúdul a sajtó, a televízió, egyszeriben kiszolgáltatottja lesz a múltjából (család, gyerekkor) előlépő figuráknak. Sebeket ejtenek rajta, sebeket ejt ő is, mindinkább elidegenedik művétől, de rabja is lesz annak, amit önéletrajzából fikcióvá lényegített. A csúcspont az apa halála, aki megátkozza – de valóban megátkozza-e? – fiát, amiért gátlástalanul kiteregette a család „szennyesét”.

A harmadik regényben az immár sikeres, negyvenéves írót rejtélyes kór teperi le, jóformán mozgásképtelenné válik, és ez önvizsgálatra készteti: lázas igyekezettel próbálja megérteni a fantombetegség okát, netán célját. Büntetés, önbüntetés volna, amiért művészetével annyi keserűséget okozott a való világban? A lelkifurdalás fejeződik ki testi bajában? Miért, mennyiért felelős az irodalom? Végül a dráma, a komikum abszurddá válik: a középkorú Zuckerman elhatározza, hogy beiratkozik az orvosi egyetemre.

Az epilógusban aztán Zuckerman egy ridegebb tájon tapasztalhatja meg, miért lehet még felelős az irodalom: a prágai tavasz után nyolc évvel Csehszlovákiába kell utaznia, ahol a saját szemével láthatja, milyen az életük a demoralizált művészeknek egy totalitárius társadalomban.