"A beteljesületlen vágy kínjánál csak a beteljesült vágy csömöre kínosabb."

Sándor gróf - ennek a rendkívüli érzékenységből, szeretetéhségből és Istent kísértő fájdalomból szőtt regénynek a főhőse. Sándorként éli az életét, lányokkal, nőkkel folytatott perzselő szerelmekben, és tragédiája, hogy a világ kegyetlen tükrében kénytelen újra és újra megpillantani valódi énjét: Saroltát, akinek őt a természet szánta - és talán csak a monogramja az, amelyben ez az őrjítő ellentét összebékíthető.

A történet jelene az 1889 és 1901 közti időszak. V. S. ,,lelepleződése" után keletkező börtönnaplója, versei, feleségéhez írt kétségbeesett levelei, életének históriája és az őt vizsgáló orvos jelentései letehetetlen regénnyé fűződve mesélik el egy XIX. századi romantikus lélek hányattatott sorsát. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, majd a kiegyezés utáni vágyak, csalódások és mitikussá álmodott emlékek és remények, az eltűnő-félben lévő nemesi és a fénykorát élő színházi világ, valamint a pezsgő kulturális élet a történet háttere.

A világban a tudomány és a technika, a filozófia és a teológia forradalma zajlik, az emberben a hús és a lélek kémiája és biológiája csap össze a társadalmi megítéléssel. Érezhet-e, élhet-e férfiként az, aki nőnek született? Szerethet-e nőket úgy, hogy teljessé váljanak a szerelemben? Rakovszky Zsuzsa érzékeny időutazásra hív és a szerelem nyelvén kalauzolja olvasóját Vay Sarolta/Sándor történelmünkre örökített sorsának kényes kérdéseihez.

A szerzőről:
1950. december 4-én született Sopronban. Egyetemi tanulmányait Debrecenben kezdte, Budapesten az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett magyar-angol szakos tanári diplomát 1975-ben. 1975 és 1978 között az Állami Gorkij Könyvtárban, ezt követően – 1981-ig – az ELTE angol tanszékének könyvtárában volt könyvtáros. 1982-86 közt szerkesztő volt a Helikon Kiadónál, majd szabadfoglalkozású író, költő, műfordító.
1988-ban 4 hónapig a Soros Alapítvány költészeti ösztöndíjasa Londonban. 1990-ben az Iowai Nemzetközi Írókongresszus vendége.
1997 szeptemberétől szerződéses munkatársként egy évig a Beszélő olvasószerkesztője.
Fordítóként elsősorban angol és amerikai költők, írók – többek közt Wordsworth, Coleridge, Lewis Carroll, C. F. Meyer, Robert Frost, Marianne Moore, Elizabeth Bishop, Adrianne Rich, G. K. Chesterton, Bruno Bettelheim, Bertrand Russell – munkáit ültette át magyarra.
Verseit kezdettől fogva általános kritikai elismerés fogadta. 2002-ben a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg első regénye, A kígyó árnyéka, mely Az Év Könyve lett. Második regénye – A hullócsillag éve – az 1950-es években játszódik, egy osztrák határ közeli magyar kisvárosban, Sopronban (ahol az írónő jelenleg is él). Egy évvel később szintén a Magvető gondozásában látott napvilágot az 1985 és 2005 között született verseinek válogatása (Visszaút az időben), amelyet AEGON Művészeti Díjjal ismertek el.
Díjai:
Graves-díj (1980), Déry Tibor-jutalom (1986, 1991), József Attila-díj (1988), Az Év Könyve-jutalom (1989), Artisjus Irodalmi Díj (1989), IRAT-nívódíj (1992), a Soros Alapítvány Életműdíja (1992), a Soros Alapítvány Alkotói Díja (1997), A Magyar Köztársaság Babérkoszorúja-díj (1997), Salvatora Quasimodo-díj (1999), Magyar Irodalmi Díj (2002), Az Év könyve-jutalom (2002), Márai-díj (2003), az Elle Irodalmi Díjának különdíja (2006), AEGON Művészeti Díj (2007), Anfora Centroeuropea díj második fokozata (2008), Prima-díj (2008), Kossuth-díj (2010)