„Ha mi, előtte álló emberek / megérthetnénk minden következménnyel, / ezek a köznapi tárgyak és alakok nála mit is jelentenek, / mi minden az, amit e fény magába elnyel, // durva reakcióktól kéne tartani / itt a tizenhatos kiállítóteremben” – olvashatjuk Lanczkor Gábor új kötete egyik versében Johannes Vermeer képének leírását. Pontosabban: e költészet a kép, a képek hatásáról és hatalmáról beszél. Arról, hogy képeket nézni korántsem ártatlan dolog, hiszen azok a festmények, amelyekkel például a National Galleryben és a Tate Modernben találkozhatunk, valamiképpen életünk alapkérdéseivel szembesítenek.