„Mondatott: emlékeim az 1914–1924-es évekről félelmetesen élők, élénkek, plasztikusak, kontúrosak, jelenlévők. A képeket kísérő érzéseimmel, gondolataimmal egyetemben. 1985-ben is úgy érzem, erről! ezekről kellett volna írnom regényt, esszét, hitvédelmet és szatírát, drámát, próféciát és rekviemet, históriai filológiát, fehéren izzó objektív dokumentációt – de (a mély- és közlélektan ismerőinek ez távolról sem meglepő!): éppen azért, mert mindez lényegek lényege, fontosságok fontossága, eksztázis és szenvedély ultra-precizitása és szuper-nagyítása volt – máig nem mertem hozzányúlni, és Orpheusom maskaráiban bujkáltam farsangi kulisszák előtt és mögött. A történelem mikroszkópos és teleszkópos, legesleglázasabb figyelése, kommentálása, indulatosan tárgyilagos mérlegelése valóban csak az – „untauglich”-hal, szolgálatra alkalmatlannal egyértékû – apolitikus jelzőt érdemli? Maybe."