A kötet a hét napjainak megnevezését vizsgálja, elsősorban nyelvészeti szempontból, ami nem választható el a nyelvészeti háttétről. A vizsgálatba a szerző 66 nyelvet vont be, az angoltól az Urál-vidéki zürjénig, a portugáltól az északi Barents-tenger mellett beszélt lappig, s szemléletesen tárja elénk azt a folyamatot, amelynek révén a héber, a görög és a latin napnevek világhódító útjukra indultak.
A kötet két részből áll: az első fele a napnevek tipológiai áttekintését s azok kultúrtörténeti vonatkozásait bemutató egység, a második részben pedig közel hatszáz név eredetéről kaphatunk információkat.