Hamann a 18. századi német szellemi élet nagy alkotója volt, akinek európai jelentõségét mára ismerték fel. A lutheri protestáns gondolkodás nyomdokain haladva állítja középpontba a nyelvet és annak elméletét, szembefordulva a kortárs francia és kanti racionalizmussal. Írásaiból sziporkázó szellemesség, kérlelhetetlen logika ragadja magával az olvasót; erõteljes, ironikus, szójátékokkal és nyelvi bravúrokkal teletûzdelt elõadásmódjában szinte utolérhetetlen nyelvtudás párosul az enciklopédikus mûveltséggel. A válogatás Hamann legfontosabb írásait mutatja be: a szókratészi módszert és iróniát interpretáló szellemes mûvét (Szókratészi érdemes gondolatok); a nyelvészekkel folytatott, tanulságaiban és elveiben máig ható esszéit, pamfletjeit és leveleit (A filológus kereszteshadjáratai); az egyoldalú ész-kritikát bíráló és a nyelvkritikát megalapozó Kant-recenziókat; és a különösen nagy hiányt pótló talán legszebben megírt esztétikai alapmûvét (Æsthetica in nuce), amelynek megjelentetését esztéták, irodalom- és filozófiatörténészek, nyelvész kutatók régóta várták mint tudományterületük egy különösen fontos forrását és alapmûvét.