Ez a könyv a vallás és hagyomány kapcsolatáról szól. A vallási alakzatok történeti formái mindenkor hagyományosak: alapításra hivatkoznak, szentnek tekintett iratok gyűjteményét használják, kultikus és gyakorlati tradíciót őriznek, tanaikat mindezek alapján és egységében határozzák meg. Másfelől a hagyomány fogalma ugyancsak vallási jellegű. Végiggondolva a mai emberiség életét meghatározó hagyományok körét, azt látjuk, hogy a legmélyebben ható, a legrégibb és legszilárdabb tradícióelemek jellegüket tekintve vallásiak. E kötet vallás és hagyomány filozófiailag értett kapcsolatáról szól, benne nem általában a vallásról, hanem a vallás filozófiai felfogásáról esik szó, és nem általában a hagyományról, hanem a gondolkodás hagyományának néhány fontos eleméről. A könyv konklúziója szerint a valódi filozófiai gondolkodás mindenkor vallásfilozófiai, vagyis a vallásra irányul, és végső soron a vallásból fakad.