Minden korábbi kritika ellenére az új rendszer kényelmesen megtartotta az állam jóléti tevékenységei között a „paternalistának” nevezett diktatórikus eszközök jó részét. Még ha olykor eszébe is jutott, hogy a szabadság visszanyerésével élővé tehető demokratikus módszerekkel próbálja oldani szabadság és egyenlőség elkerülhetetlen konfliktusát, e törekvéseket többnyire feladta. E folyamatok következményeinek leírása mellett a kötet hangsúlyosan foglalkozik azzal, hogy huszonkét év kormányzati beavatkozásai, törvénykezésben kifejeződő szándékai akartak-e és tudtak-e valamit kezdeni az igazságtalanságokkal,
esélyegyenlőtlenségekkel,a társadalom erősödő szétesésével.