Edmund Husserl nem csupán a huszadik századi európai filozófia egyik kiindulópontja, akit alapító gondolkodójaként tisztel a fenomenológia,
hanem filozófiája egyike a század legrejtélyesebb életműveinek.
A husserli fenomenológia recepciója és a fenomenológiai mozgalom kreatív hozzájárulása nélkül a huszadik századi kontinentális filozófia szinte elképzelhetetlen. Azonban a Husserl-életmű nagy része ismeretlen volt e recepció számára, sőt az értelmezések már Husserl életében is jelentős különbségeket mutattak. Ezeket a kiaknázatlan lehetőségeket akarjuk kötetünkkel a magyar filozófiai olvasóközönség számára bemutatni, amelyekben Husserl nemcsak „utódainak kortársaként” mutatkozik meg, hanem a filozófiai hagyomány által meghatározott kérdésfeltevésekhez és diszciplínákhoz is szorosan kötődik. Meggyőződésünk szerint ez is alátámasztja, hogy a fenomenológia a filozófia örökségének és a filozófia célkitűzéseinek folytatója, és nemcsak egy alternatív és produktív, viszont a hagyományos filozófia művelésével és annak problémáival szakító látásmód összefoglaló neve.