A reneszánsz és barokk kor itáliai udvaraiban vagy udvarai számára jöttek létre a korabeli olasz irodalom és művészet legkiválóbb alkotásai. Ugyanakkor e számos kisebb-nagyobb fejedelmi udvar személyes kapcsolatai érlelték ki a modern kori civilizált ember eszméjét és eszményét olyan etikai és viselkedési kézikönyvek alapján, amelyek jelentőségére csak az utóbbi évtizedek kutatásai mutattak rá. Az udvari élet művészete Itáliában tizenkét - részben európai tekintélyű és hatású szerző (Castiglione, Della Casa, Guazzo, Tasso, Tesauro) tollából született - udvari etikai értekezésen keresztül mutatja be a társadalmi és társasági élet máig alapvető normáit és formáit. Olyan etikai és etikettet érintő kérdések vizsgálatáról van szó, mint a becsvágy, a színlelés, a türelem, a barátság, a hízelgés, az irigység, az udvariasság, a jólneveltség vagy a szellemesség. Ezek az erkölcsfilozófia antik gyökereiből kiinduló és az ancien régime korában érlelődő morális kérdések és viselkedési szabályok mindmáig meghatározzák a modern embert. A történelmi, társadalmi hátteret és a jellemző udvari etikai kategóriákat is felvázoló, részletes bevezető tanulmány, valamint Amedeo Quondam előszavának etikatörténeti reflexiói segítik az olvasót e kultúrtörténeti tájékozódásban.