A Szomory-életműsorozat új darabja. Ez a 19. században (ha a végén is) írt nagyregény igazi szenzációja nem csak a kiemelkedő író korai művének folyóiratból, majd kalandos úton előkerült kéziratból összeállított közlése, hanem az, hogy a 25 éves ifjú pályakezdő műve egyúttal – az addig oly hiányzó magyar modern nagyregény.

A tudósok (1894) felbukkanása maga is egy regény. (El is meséli itt a sajtó alá rendező Zsoldos Sándor.) Azonban e valóban a 19. században (ha a végén is) írt nagyregény igazi szenzációja nem csak a kiemelkedő író korai művének folyóiratból, majd kalandos úton előkerült kéziratból összeállított közlése, hanem az, hogy a 25 éves ifjú pályakezdő műve egyúttal – az addig oly hiányzó magyar modern nagyregény. Szinte tragikus hiány, veszteség, hogy ez a munka nem alakíthatta a „kollektív” magyar emlékezetet, műveltséget, az irodalmi s az azon túlmutató tudatot. Nem válhatott már címével is fogalommá, mint pl. Móricz Zsigmond Rokonokja.
A nem a saját korukban befogadott, diszkusszált művek ritkán lépik át az „érdekesség” ingerküszöbét – nem alakítanak világnézetet, nem kerülnek be az ismeretbe, netán a kánonba. Szomory Dezső regénye – „regény a modern magyar társadalom életéből”, ahogy a folytatásai alcímében írta – lehetne akár kivétel is. Annyira új ismereteket, látleleteket közöl és tesz érzékletessé egy ma már ismeretlen, de annál meghatározóbb korszakról. Valamint egy később meghatározóvá váló réteg, a magyar értelmiség keletkezéséről és kezdő lépéseiről.
S e lépések természetéről, típusairól ama „útján” az „osztályhatalom” felé.