Schelling, Fichte és Hegel mellett, a klasszikus német idealizmus meghatározó alakja. Ifjúkori főműve a Transzcendentális Idealizmus Rendszere az ismeret és a lét megegyezésének elméleti alapját keresi: a megismerés fokozatai megegyeznek a természet fokozataival, mert az anyag kialudt szellem. A mű foglalkozik még az emberi szabadság elméletével, illetve az elméleti és gyakorlati filozófia szintézisét alkotó művészetfilozófiával is. Annak ellenére, hogy a filozófiai irodalom egyik alapszövege, évtizedek óta nem jelent meg magyarul.