George Frost Kennan (1904–2005) a szovjet–orosz területre specializálódott diplomataként meghatározó szerepet játszott az amerikai hidegháborús politika kialakításában, amely a feltartóztatás koncepciójára épült. Később a külügyi szolgálatból visszavonulva a politika- és történettudományi kutatásnak, illetve az írásnak szentelte életét, de véleményére, tanulmányaira egészen haláláig figyeltek az amerikai külpolitika mindenkori irányítói.

John Lukacs 1952-ben mint ismeretlen, fiatal emigráns történész kereste meg levélben az akkor moszkvai nagykövet Kennant, akivel aztán több mint ötven éven át leveleztek. Levelezésük a hidegháború teljes történetét lefedi, és két független gondolkodónak a nézetazonosságát tükrözi az amerikai politika bizonyos elemeinek megítélésében és bírálatában.

Számos kérdésben, ahogy John Lukacs a bevezetőjében írja, „kétszemélyes kisebbséget” alkottak: például a hidegháború legfagyosabb éveiben is amellett voltak, hogy a nyugati vezetőknek tárgyalniuk kellene az oroszokkal, mert csak türelmes és kompromisszumokra kész politikával lehet elérni a kelet-európai nemzetek mielőbbi felszabadulását.

A levelezésből érzékelhető, hogyan szövődik és mélyül el a barátság e két, nagy formátumú szellem között. Szóba kerülnek szakmai, később filozófiai, sőt vallási kérdések, újra és újra megerősítve, hogy Kennan és Lukacs rokon lelkek, akik nagyon más háttérrel és indíttatással, nagyon más életúttal gyakorlatilag azonosan vélekednek a világ dolgairól.