Luria Sándor, a megszállott magyar fotográfus képzeletét sem hagyja nyugodni a torinói lepel titka – semmi mást nem akar, mint lencsevégre kapni a rejtélyt, elcsípni egy pillanatot a misztikum világából. A fénykép kiszabadíthatná az elfeledettség, az elszigeteltség és a magány börtönéből, s visszahelyezhetné a sokat szenvedett tehetséget az őt megillető helyre. A fotó a szabadság, a megváltás, sőt a szerelem ígéretét hordozza a férfi számára.

Luria a kommunista Magyarországról utazik ki Franciaországba, majd onnan Torinóba, s az ártatlanság szemüvegén keresztül észre sem veszi, hogy rajta kívül még hányan és hányan erednek a titok nyomába, hányan használják ki naivitását, a barátság örökkévalóságába vetett hitét. S Luria egyszer csak elszánt fegyverkereskedők, mindenre képes orgazdák, műkincshamisítók és -tolvajok között találja magát – akik szintén a szent lepelre áhítoznak.



Ungvári Tamás misztikus krimije gazdag kultúrtörténeti és történelmi kalandokat ígér. A regény németül Das Geständnis (Tanúvallomás) címen jelent meg. A kiadó egy tanulmányt is csatolt a műhöz, mely a regényt az intellektuális krimi legjobb kortárs alkotásai közé helyezte. Ungvári regénye a nagy irodalomtörténész, Szerb Antal Pendragon legendájának műfaját folytatja a mában.



Ungvári Tamás nemcsak az irodalom- és kultúrtörténet-írás nagy mestere, de a regényszerzésé is. A torinói lepel titkát is fellebbentő izgalmas kalandregénye Párizsba és Itáliába viszi hősét, az embert, akit a sors megpróbáltatásai nem törnek meg. Palotában és kunyhóban a tisztesség csillagát követné, holott nemzetközi maffiózók, páriák és parvenük között egyetlen hajszálon múlik az élete. Egy nagy szerelem ragyogja be a napjait, ám kedvesét is elveszíti. A mű ugyanazt a kulturális referenciavilágot idézi fel, mint Ungvári ironikus enciklopédiái; itt a háttér a XX. századi európai művészvilág, a nyertesek és vesztesek galériájával. A megújult regény megjelentetésével régi adósságot törlesztünk a szerző népes rajongótáborának.