Ambrus Zoltán tárcasorozatában az épp modernizálódó, magyarsághoz asszimilálódó rétegét ábrázolja - maró gúnnyal.
A Berzsenyi család figuráin keszetül a nagyburzoáziát vette célba: a többnyire vidéki terménykereskedőből feltört, majd szolgálataiért vagy a pénzéért báróságra szert tett zsidó arisztokráciát, s majd második generációjában az álművelt, a magyar kultúrához, a katolikus valláshoz, valamint a politikai elithez törleszkedő (újmagyar és újkeresztény) zsidó felső réteget, a ki a környezete - a vejtől a sajtóig - megvásárlásval törtet a magyar feudális világba - a modern bank- és ipari világ képviselőjeként - betagozódni.
A humor és a gúny itt a legélesebb.

A mai olvasó számára a köteből megismerhetővé válik a 19. század végének egyházpolitikai harcokkal, törvényekkel, egyetemi zsidóhecekkel és mozgalmakkal körülvett története.