"Íróembernek, legalábbis nekem (vagy régiesen szólva: egy szépírónak] rendkívül jó és hasznos, ha a napi sajtóhoz aktívan kapcsolódik. Töméntelen előnye van. Mindenekelőtt megóvja attól, hogy írói világába zárva életidegenné váljék, hiszen a lapban, habár nem híreket fogalmaz és kommentárokat ír, mégiscsak kénytelen bizonyos aktualitásokhoz, a társadalom napi életéhez kapcsolódni. Ez szépírói munkájában frissítést, vérátömlesztést jelent. Jómagam a sokműfajú írók közé tartozom - líra, dráma, regény, műfordítás -, tudatosan neveltem magam erre, hogy a témák megtalálják adekvát műfajukat, a drámába ne szivárogjon regény, a lírát ne öntse nyakon a próza, ahogy az annyiszor látható. Ezt a jótékony immunrendszert egészíti ki a tárca, mely szigorú, kötött, és mégis nagyon szabad műfaj. Lebeg az újságírás és az irodaiam határmezsgyéjén, pontosabban neki kell megteremtenie ezt a határmezsgyét, minden egyes alkalommal, épp ez a legizgalmasabb benne.