1882. április 1-jén, szombat déltájban egy Szabolcs megyei faluból, Tiszaeszlárról nyomtalanul eltűnt Solymosi Eszter. Egy 14 éves parasztleány eltűnéséből ritkán szokott országos vihar kerekedni, mégis alig telt el néhány hónap, Solymosi Eszterről, pontosabban a vád szerint zsidók általi elveszejtéséről már nemcsak a vidéki és pesti (sőt külföldi) lapok tudósítottak, nemcsak „népballadák” és ponyvaregények szóltak, hanem az elveszett kisleány ügye az ország házában is parlamenti felszólalások, interpellációk tárgya lett. Egy cselédlány eltűnési ügyénél keresve sem találhatnánk jobb alkalmat arra, hogy a 19. századvégi magyar társadalmat elemi működési módjaiban megmutassunk. Lenn és fenn. Lokálisan és országosan. Hogy az ügy keletkezését, a társadalmi konfliktusok működésének és kezelésének mechanizmusát, a kor embereinek viselkedését kibogozhassuk és megérthessük, elengedhetetlen magával Tiszaeszlárral megismerkednünk. Nem a per szemüvegén át akarjuk szemlélni a falu egykori világát, ugyanakkor a vizsgálat során a község olyan erős reflektorfénybe került, ami a korban egyáltalán nem jellemző. A perbeli hírességből, hírhedtségéből annyiban próbálunk a történész eszközeivel erényt kovácsolni, amennyiben olyasmit is rekonstruálhatónak, elmondhatónak tartunk erről a településről, amit egy másikról aligha lennénk képesek.