Fejezetek a magyar téglaépítészet történetéből - a kezdetektől 1989-ig


Pannónia, majd a népvándorlásokkal terhes korai középkor Kárpát-medencéje, illetve az ugyancsak e tájon létrejött Magyarország építéstörténetének áttekintésével a fin du siecle építészeti felvirágzása, végül pedig a sokszorosan felszabdalt, újrakezdésekre kényszerített XX. századi építészeti kultúra belső története lett vizsgálódásunk tárgya. A jelenkor megértése nem képzelhető el az előzmények, az összefüggések vagy éppen a tudatlanság miatti homályban félreértve összekapcsolt fogalmak tisztázó szétbontásának munkája nélkül. Különösen akkor nem, ha a kortárs építészet meghatározó képviselőinek hivatkozásaiban újra meg újra megjelenik a középkor téglaépítészete mint ihlető forrás. Ez a kötet egyszerre lehetőség arra, hogy gazdag képanyagán keresztül rácsodálkozzunk a magyarországi téglaarchitektúra mindeddig nem vizsgált gazdagságára, illetve arra is, hogy ugyanakkor materiális oldalról, technológiai szempontból képet nyerjünk a tárgyalt építészet alapeleméről: magáról a tégláról.