A kötetben szereplő tíz elbeszélés mindegyikének címszereplője valamilyen állat, de maguk az elbeszélések mégis sokkal inkább az emberekről szólnak, mint a címadó állatokról. Nem az aesopusi értelemben, tehát nem úgy, hogy egy-egy állat valamilyen emberi tulajdonságot, erényt vagy gyarlóságot testesít meg. Ezek az állatok állatok maradnak, s nem annyira szereplői, mint inkább kulcsai az egyes történeteknek.