Molnár Gyula 1950-ben született Magyarországon. Gyerekkora óta Olaszországban él. Színészként, szerzőként és rendezőként dolgozik Európa-szerte. A berlini Ernst Busch Színművészeti Főiskola báb-szakának tiszteletbeli professzora. Színház-tanári tevékenysége során gyakran vezetett a színész és a tárgy közötti interakció kutatására irányuló improvizációs workshopokat. Molnár művészi tevékenysége a szöveg próbafolyamat közbeni fejlődésén alapszik – mint egyfajta alkotói expedíció a tárgyi világ lírai és értelemadó potenciáljainak felderítésére.

„Engem mindig elbűvöltek a költészet szentjánosbogarai. Felragyognak és kihúnynak, a Mit és a Hogyan közötti fájdalmas előre-nem-láthatóságban csavarognak. Itt lapulok lesen, ahol a költészet szentjánosbogarai a dolgok egymáshozkoccanása során szabadon születnek. Tudom, ha elkapnék egyet, azonnal kihunyna a markomban. Már régen felhagytam azzal, hogy összefogdossam őket, azzal azonban soha, hogy vágyakozzam utánuk; és titokban nő bennem annak a reménye, hogy egy napon majd sikerülni fog előállítani születésük körülményeit.”

Molnár Gyula

Eugenia Praloran a kötetről az Eolo c. színházi folyóiratban:

„A tekintet és az érzelmek közvetlenségének fenntartását célzó eszközök nélkül a színház véget ér. Bebalzsamozódik. Ez a könyv arra bátorít, hogy lelkesítsük át mindazt, amivel a mindennapi életben találkozunk és arra, hogy lássuk meg az állandó inspirációs forrást abban, ami körülvesz bennünket. Nem csupán azoknak szól, akik „színházat akarnak csinálni”. Kiváló annak a nézőnek is, aki mindössze a valóságot szeretné igazán megízlelni. Ez a kis könyv segít tágra nyitni és idomítani a tekintetünket. Egy kar, amely képes arra, hogy hatásos és konkrét lépésekkel fenekestül felforgassa a világot, hogy teret biztosítson az egyéni keresés számára."