"De egyszercsak, nem is tudom, mikor, gondolkodóba estem, elkomolyodtam. Akkor már évek óta foglalkoztam a ji kinggel; nézegetni kezdtem a tao te kinget is újra. Hozzá nyúltam itt, javítgattam ott. Eszembe jutott hol ez, hol az; míg végül 2000 nyarán, hol aszályos, hol esõs, hol perzselõ, hol jéghideg júliusában, a gyimesi hegyek közt, Setétpatakon másodízben is átdolgoztam, jelentõs részeiben újrafordítottam az egészet; és Pestre visszatérve is kotlottam rajta még hónapokig.

Gyökeres változás következett be bennem. Emberi változás is talán, s még nagyobb változás a tao te kinggel való kapcsolatomban; és, ami különös lehetne, a Bibliához való viszonyomban is (igaz, akkor már évek óta dolgoztam a Bibliai akvarelleken is). A „Hová tér vissza micsoda” utószót – néhány kisebb módosítástól eltekintve – mégis érintetlenül hagytam: megvan annak a maga értelme, a toldozgatás-foldozgatás csak tönkretenné. Legalább kiderül az olvasó számára is, mi az, amit meghaladtam, s mily lassan és küszködve került sor arra a meghaladásra. – Mi az, ami igaznak igaz (mint bevezetés és száz tényszerû dolog), és mégis túl kell jutni rajta."

(Karátson Gábor, a fordító)





A Mester azt mondta:

Még azt hiszed

biztos a helyzeted
A mélységet

még észre sem veszed

Ki kincseket kuporgat

elveszett

A rendezett

nem lesz úrrá a zûrzavar felett

Azért

ha biztos is a helyzeted

a veszedelmet nem felejtheted

és õrizheted persze kincsedet

de ne feledd hogy el is vesztheted

és minden rendek alatt és felett

a zûrzavart már ott érezheted,

(Lao Ce: Tao Te King)