"Hetvenötön túl, ha az ember megélte és túlélte a második világháborút, a hitlerájt és a Rákosi-korszakot, ha ott volt az ötvenhatos forradalomban, azután külföldre származott, majd hazatért - van miről memoárt írnia. De az eseményeket pedáns pontossággal soroló memoárok gyakran elég élettelenek. A "Tamperdü" oldalain ehelyett olyasmivel próbálkozom, mint amire Marcel Proust memoárszerű korfestő sorozatának éppen száz évvel ezelőtt megjelent első kötete, az "A la recherche du temps perdu" a példa: megélt vagy ellesett epizódokból szeretnék korképet kikerekíteni a magam olykor sztorizó, máskor el-elgondolkodó módján.
E célból egy korábbi könyvem, a Levelek Zugligetből lapjain szántok végig, s mivel immár nem regényt írok, nem kell szoros formai szabályokat betartanom, szabadabban csapongok - ismét sokat közölve Sárközi Márta pompás leveleiből. Felidézem zugligeti ifjúságomat, anyám személyiségét, az ő köreinek nagy alakjait, mint például Illyés Gyulát, Bibó Istvánt, Ferenczy Bénit, az akkori Eötvös-kollégista ifjakat (például Fazekas Lászlót), epizódszereplőket és nevezetesebb családtagokat. Londoni éveimet szintén leírom, azt, hogy milyennek láttam közvetlen közelről Szabó Zoltánt, Cs. Szabó Lászlót, Határ Győzőt, továbbá a BBC meg a Szabad Európa Rádió magyar részlegének furcsa világát. S mindeközben hajdani önmagamat keresem a múltba tűnt időben."