Az Országos Rabbiképző Intézet egykori rektora, Guttmann Mihály írja a Talmud kialakulásáról Zur Entstehung des Talmuds című munkájában (42–60. 1.): „A Talmud egy évezred szellemi munkájának enciklopédikus összefoglalása, s több mint egy évezred zsidóságának úgyszólván egyedüli lelki tápláléka.” Nehéz összehasonlítani minden más irodalmi alkotással. Tartalma rendkívül változatos. Bemutatja mindazt, amit az akkori zsidóság vezető szellemei, személyiségei a kollektív emlékezet megőrzésére érdemesnek tartottak, vallástan, etika, jog, rítus, emberi és állatokra vonatkozó orvosi ismeretek, természettudományos megfigyelések, népszokások, s keletkezése korából érthetően babonás elképzelések. Rendkívül jelentős szerephez jut benne a Szentírás magyarázatából és a mondákból, példázatokból vett erkölcsi tanítás. E részének összefoglaló gyűjtőneve az aggáda, míg a másik nagy tartománya a talmudi irodalomnak a vallástörvény, a halácha. Ebben a hatalmas műben mintegy kétezer szerző nézetét, tanítását őrizte meg előbb az emlékezet, minthogy szóhagyomány formájában maradt fenn nemzedékeken át, majd utóbb írásban rögzítették azokat. Van olyan szerző, akinek a nézeteit rendkívül sokszor olvashatjuk, s van, aki csak egyszer-kétszer fordul elő. Sok esetben a Talmud nem rögzíti véglegesen a vallástörvényt, csupán az adott törvény alkotásával, illetve magyarázatával kapcsolatos nézeteket mutatja be. Számos jeles munkát ismerünk, amelyek a talmudi irodalomnak főképpen nem vallástörvényi, hanem etikai részeit közvetítik nemzeti nyelven. Kitűnő talmudi antológiákat ismerünk magyar nyelven is. Domán István magyar nyelvű talmudi antológiája az eddigiektől abban különbözik, hogy az aggádikus, azaz etikai célzatú Szentírás magyarázati részeken túl jogi vonatkozású talmudi részeket is közöl. Bőséges betekintést enged a talmudi kor gondolkodásába, a Tóra jelentőségéről, a tanítás fontosságáról vallott nézetekre, az akkoriban és a zsidó élet számára oly fontos naptári kérdések megvilágítására. Ezeken felül a szigorúan vett halachikus, tehát vallástörvényi témákat is részletesen ismerteti, betekintést enged a jogtörténetbe, megvilágítja a Talmud felfogását – az eredeti szövegek fordítása alapján – a sokat vitatott talio jogról. Munkájából fontos részleteket ismerünk meg a talmudi magánjog, kereskedelmi jog, örökösödési jog világából. Domán István munkája ekképpen a zsidó jogtudomány iránt érdeklődők számára is fontos ismereteket nyújt. Mindezeken felül pedig sikeresen járul hozzá, hogy lebontsa mindama misztikumot, amelyet a középkortól kezdve gyakran rágalmakból, ferdítésekből és félreértésekből származóan vontak a Talmud köré. Ily módon az egyetemes művelődéstörténet tekintetében is jeles mű, amelyet Domán István sokévi tudós-fáradságos munka után az olvasó kezébe helyez. Bizton reméljük, hogy műve a szakemberek és az érdeklődő olvasók széles körének elismerésével fog találkozni. Schweitzer József az Országos Rabbiképző Intézet főigazgatója