Ahogy a Heideggertől vett mottóból az olvasó megtudhatja, Szókratész egész életében, egészen haláláig semmi mást nem tett, mint hogy a konfrontálódásra és az ellenérvekkel való szembesülésre alkalmat adó dialogikus filozofálás huzatában állt és abban benne maradt. Ezért Heidegger szerint ő a Napnyugat legtisztább gondolkodója. Ezért nem írt semmit sem. Mert aki a gondolkodásból eredően írni kezd, az vitathatatlanul azokhoz az emberekhez hasonlít, akik a túl erős szél elől a szélárnyékba menekülnek, ahogy tett egyébként később, Platóntól kezdve a Napnyugat valamennyi gondolkodója, függetlenül nagyságától.
Vajda Szókratészi huzatban című kötetében szinte a lehetetlenre vállalkozik, arra, hogy – képletesen mondva – valamiképp játékba hozza a szóban forgó „huzatot”, s a sorok között kissé kiszellőztessen. Teszi ezt például hihetetlenül friss és közvetlen naplójával, melyből a személyes információkon túl műhelytitkokat is megtudhatunk, hogy miképp formálódott egy-egy szöveg, milyen gondolatok kísérték. Illetve a sorszámozott Szélárnyékban címet viselő részekben, ahol a konkrét, különböző lapokban, kötetekben publikált tanulmányokat, esszéket olvashatjuk.