A kötet az utóbbi évtizedben született önéletrajzi trilógiában kialakított és készre csiszolt versformát és dikciót, a „faltól falig” érő, rímtelen verssort alkalmazza, amelyet belülről bokrosan burjánzó belső rímek tördelnek fel, érdekes feszültséget hozva létre a nagylélegzetű szabadvers és a makáma közötti állandó ingadozással. A hosszú sorok ezúttal tizenkét soros versszakokat alkotnak, amelyek egy befejezhetetlen értelmező szótár egy-egy szócikkét alkotják.