A zseniális nyomozó, Eraszt Fandorin újabb története végre-valahára egy hamisítatlan szerelmes regény.

1911-ben járunk immár – Fandorin fáradhatatlanul edzi testét, és pallérozza elméjét: ahogy öregszik, egyre erősebb, bölcsebb, tökéletesebb akar lenni. Azért nem mentes minden hiúságtól: számít rá, hogy őt bízzák meg a nyomozással a Sztolipin miniszterelnök ellen elkövetett merénylet ügyében.

Ám ehelyett Csehov özvegye, Olga Knipper keresi fel azzal, hogy segítsen egy színésznőnek, akit halálos veszély fenyeget. Eraszt elmegy a Noé Bárkája színház Szegény Liza-előadására, amelyben ez a bizonyos Eliza játssza a főszerepet – és azonnal halálosan beleszeret. Az előadás végén a nézőkkel együtt ő is döbbenten látja, hogy az egyik virágkosárból egy mérgeskígyó bukkan fel… Altairszkaja nem hal meg: de itt a bizonyíték, hogy valaki valóban az életére tör.

Eraszt ettől kezdve a színházban dolgozik, dramaturgnak álcázva magát próbálja kideríteni, mi és ki áll a rejtélyes események mögött – ám ezúttal a szerelmi láz már-már elhomályosítja elméjét: alig képes a nyomozásra koncentrálni, pedig egyik szörnyű gyilkosság a másikat követi.

Hű társa, Masza tanácsára még egy japán stílusú színdarabot is ír, hogy meghódítsa a varázslatos szépségű, de szeszélyes és még a különleges dedukciós képességekkel megáldott Fandorin számára is oly kiismerhetetlen színésznőt…