Könyvünk a Színek kölcsönhatása, a színek tanulmányozásának és tanítási útját rögzíti. A vizuális érzékelés során szinte soha nem tapasztaljuk olyannak a színeket, mint amilyenek fizikai mivoltukban. Ez teszi a színeket a művészet legviszonylagosabb eszközeivé. Hogy eredményesen használhassuk őket, tudnunk kell, hogy a szín mindig megtéveszt bennünket. Ezért is nem a színrendszerek tanulmányozásával kezdjük a munkát. Mindenekelőtt azt kell megtanulnunk, hogy egy és ugyanaz a szín számtalan olvasatot enged meg. A színharmóniák törvényeinek és szabályainak mechanikus alkalmazása
és követése helyett - tudva, hogy a színek hatnak egymásra -, egyes egészen meghatározott színhatások összeállításából indulunk ki, például megpróbálunk két különböző színt azonos vagy majdnem azonos hatásúvá tenni.

Ezek a tanulmánvok a szem színérzékenységét fejlesztik - mégpedig kísérleti úton, a próbálkozás és tévedés (trial and error) tapasztalataival. Addig próbálkozunk, amíg a kívánt hatást el nem érjük. Ez azt jelenti: meglátni a szín aktivitását és megérezni a színviszonylatokat.

A könyv ezért nem követi az "elmélet és gyakorlat" akadémikus elvét. Megfordítja a sorrendet - a gyakorlatot helyezi az elmélet elé, hiszen utóbbi csak a gyakorlat eredménye lehet.