Az 1990-es évektől kezdődően a nemzetközi filmművészetben megjelent a szerzőiség (a rendező mint individuális alkotó egyéniség koncepciója) és az önreflexivitás összefonódásának néhány különösen érdekes változata, melyek bizonyos esetekben egy stílusirányzat alapját képezték, illetve egy-egy alkotói életművet átfogóan meghatározó jelenséggé váltak.
Jelen kötet kísérletet tesz arra, hogy bemutassa, e kortárs filmművészeti jelenségek között vannak olyanok, melyek esetében szerzőiség és önreflexió kapcsolata a filmtörténetben máshol nem tapasztalható módon és jelentéstartalommal tűnik fel, ami együtt jár a filmszerzői pozíció újfajta értelmezésének lehetőségével. Ennek az egyedi jelenségnek a bemutatása érdekében Vincze Teréz először a filmi önreflexió és a filmszerző fogalmának összekapcsolásával és párhuzamos vizsgálatával egy olyan filmelméleti és – történeti rendszert vázol fel, melynek segítségével kidomboríthatóvá válik e kortárs jelenség egyedisége. Majd pedig ezen újszerű tendencia alaposabb bemutatása érdekében a kortárs iráni film és Michael Haneke példáját vizsgálja, aminek során filmelemzésekkel és életmű-értelmezésekkel támasztja alá az elméleti és történeti részben felvázolt gondolatmenetet.
Vincze Teréz filmesztéta, filmkritikus, a Metropolis filmelméleti és filmtörténeti folyóirat szerkesztője, az ELTE Bölcsészettudományi Kar Filmtudomány Tanszékének adjunktusa.