Hatalmas történeti tudás és kiváló lélekismeret jellemzi Szerb Antal novelláit. Szerzőjük úgy elevenít meg történelmi alakokat, hogy közben mindig önmagáról és koráról vall: a látszólagos tárgyilagosság mögött mély személyesség húzódik meg. S hogy mi még, arról Poszler György, a kötet szerkesztője számol be a novellagyűjtemény utószavában. "Értékeket őriz, hagyományokat folytat. Szemléleteket robbant, formákat újít. Mélyen benne a nemzeti és európai kultúrában. Romantikus és racionalista. Misztikus és aufklérista. Romantikus, de már kételkedik is benne. Misztikus, de már mosolyog is rajta. És romantikában és racionalitásban, misztikában és aufklérizmusban és fölött, mélyen humanista. Ezért taszíthatta ki mindenfajta barbárság. Szinte vallomásos próza - erős lírai vonzattal. Ironizálva, hogy tompuljon a vallomásos jelleg. Szkeptikusan, hogy tompuljon a lírai jelleg. Nem akar meghatódni, ezért félénken mosolyog."