Jelen tanulmánykötet a 20. századi magyar politikai és nem politikai emigráció történetével foglalkozik. Az emigráció, migráció más szóval - politikai, vallási, ökológiai vagy gazdasági okok motiválta - (ki)vándorlás jelensége az, amikor egy országot vagy adott területet lakosa azzal a céllal hagyja el, hogy tartósan máshol éljen. A népvándorlás, a népesség mozgása, a határokon átívelő (ki- és be)vándorlás folyamatai egyidősek az emberiséggel.

A vándorlás a térbeli mobilitás egyik formája. Különbséget tehetünk a külső és a belső vándorlás, a kényszerű vagy az önkéntes, az egyéni, illetve a csoportos, a legális és az illegális, az állandó, valamint az ideiglenes migráció között. A magyar emigráció 20. századi történetében külső, kényszerű és önkéntes, egyéni és csoportos, legális és illegális, valamint állandó és ideiglenes vándorlás formáira egyaránt találhatunk példát. A korszak embertelen fegyveres konfliktusai és politikai diktatúrái emberek millióit kényszerítették lakóhelyük elhagyására.

A kötet a Magyar Kutatási Hálózat tagjaként az ELTE Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszékén működő HUN-REN-ELTE (korábban MTA-ELTE) Jogtörténeti Kutatócsoport és a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár szakmai együttműködésében jelent meg.