A Szembeszél a 2000-ben elindított, és a jövőben remélhetőleg újabb tematikus kötetekkel gazdagodó "Labrisz-könyvek" sorozat második darabja. Mint azt alcíme is jelzi, szépirodalmi szövegeket, kortárs szerzők novelláit, regényrészleteit és verseit tartalmazza. Nagyobbrészt angolszász írók, költők szövegeinek fordításait, kisebb részben pedig a szerencsére egyre nagyobb számban mutatkozó magyar szerzők prózáját és verseit közli.

Ezeket a szövegeket pusztán az a tartalmi szál fűzi össze, hogy valamilyen vonatkozásban mindegyik érinti a leszbikusságot: vagy (minden esetben) a szerzőnek, vagy (szinte minden esetben) a történetnek és a szereplőknek van közük hozzá. Ezen belül azonban - műfajukban, történeteikben, nyelvezetükben - igen sokfélék, erre tudatosan is törekedett a válogatás. Ugyanakkor - másként egy ilyen kötet nem is születhetett volna meg - a leszbikusság mégiscsak érvényes (ha nem is elégséges) szempont volt szerkesztők számára ahhoz, hogy erre a szálra fűzzenek fel szövegeket. Azaz úgy érezték, hogy egy kisebbségi identitás adhat valamféle közösségélményt azokkal, akik ebben a tekintetben hasonlók hozzánk. Az irodalmi szövegek pedig alkalmasak arra, hogy átéljük ezt a közösségélményt, és erőt merítsünk belőle. Ennyiben tehát az irodalmi élvezeteken túl, ennek a kötetnek is vannak pszichológiai-politikai motívumai és céljai. Természetesen a téma mellett a szövegek megformálásának minősége is fontos szempontja volt a válogatásnak; mindazonáltal az esztétikai minőség és a tematika ebben az esetben különösen erősen összefonódott. (És ez elvezet egészen a "létezik-e meleg irodalom?" kérdéséig.)

A könyv tehát egyrészt leszbikus vagy biszexuális nőknek szól, akik egy-egy szerelmes, magányos vagy lázadó figurában szeretnének magukra ismerni. Másrészt természetesen szól mindazoknak, akik a "téma" iránt érdeklődnek - s természetesen ők is magukra ismerhetnek, vagy éppen rácsodálkozhatnak a szereplőkre, a történetekre.

A szerzők között szerepelnek olyan, angolszász területen már széles körben elismertnek számító írók, mint Jeanette Winterson, Dorothy Allison vagy Adrienne Rich. Az angol Jeanette Wintersonnak egyik legismertebb, A testre írva című regényéből olvashatók részletek, amely egy szenvedélyes szerelem érzékeny és karakteres hangú elbeszélése. Ezen kívül egy novelláját is olvashatjuk egy kutyával való transzcendens-emberi kapcsolatáról. Dorothy Allison elbeszélése a markáns, erotikus és rendkívül érzékletes nyelven íródott Leszbikus étvágy, amelyben Allison származása, gyerekkori emlékei és kapcsolatainak története az ételekhez való viszonyának "szaftos" és vitriolos elbeszélésére fűződik fel. A nők, akik gyűlölnek engem című versciklusának néhány darabja is tükrözi ellenállását a normatív, "helyes" szexuális viselkedést megszabó nézetekkel kapcsolatban, ami gyakran a leszbikus közösségen belül is külön utat jelöl ki a számára. Adrienne Rich feminista elkötelezettségű esszéíró és költő; tőle a Huszonegy szerelmes vers című ciklus néhány intim hangú darabja került be a kötetbe. A magyar szerzők közül Gordon Agáta nevét ismerhetjük leginkább, akinek Kecskerúzs című, különleges szerkezetű regénye már a Frankfurti Könyvvásárt is megjárta. A kötetben újabb, még nem publikált kisregényének, a Jobblétnek egy részlete szerepel, mely szintén kivezet a városból, de nem annyira a leszbikus szereplők kusza érzelmi viszonyaiba vezet be, mint inkább a vidéki "élővilág" rezignált drámaiságát regisztrálja. Szabó Judittól is olvashattunk már folyóiratokban megjelent írásokat. A Búcsú című novella egy beteljesületlen szerelem őszinte, átélhető és megható története. Az Ajtók című versciklus sajátos hangulatú, szikár prózaversei itt szerepelnek először együtt. Lovas Nagy Anna játékos, merész képeket felvonultató verseivel is itt találkozhatunk először. Béres-Deák Rita és Katrin Kremmler írásai kakukktojásoknak tekinthetők, ugyanis nem szépirodalmi alkotások, hanem kulturális antropológiai jellegű esszék. Béres-Deák Rita a külső szerepét vizsgálja a leszbikus identitásban - komoly empirikus anyagot mozgósítva, és értékes megfigyeléseket téve. Katrin Kremmler inkább valamiféle terepmunka-paródiát írt, - a "leszbikus mobil" néhány jellegzetességét mutatja be és analizálja. A fentieken kívül még jó néhány szerző szövege szerepel a kötetben, így Chrystos versei, valamint Bia Lowe, Frankie Hucklenbroich, Sapphire, Deborah Schwartz, Jane Rule és Joan Nestle egy-egy novellája. A szerzők kilétéről rövid ismertetők igazítanak el minden szöveg elején. Ajánljuk a könyvet mindazoknak, akik úgy érzik, személyes érintettséget és/vagy kulturális érdeklődést éreznek egy olyan válogatás iránt, amely (magyar viszonyok közt) szokatlanul nagy számban és változatos környezetben vonultat fel leszbikusokat a szépirodalomban.

Szerkesztették: Béres-Deák Rita, Borgos Anna, Hatfaludi Judit, Rózsa Judit, Sándor Bea, Takács Mária