Szellem el
Szellem el
Rip Van Winkle visszatér szülővárosába, és mindent máshogy talál -- Nathan Zuckerman újra New Yorkba érkezik, tizenegy év elteltével. New England-i hegyén, magányosan, Zuckerman nem volt semmi más, csak író: se hang, se média, se terrorista fenyegetés, se nő, se hír, se más feladat, mint az írás és az öregkor elviselése.
Mintha a halálból tért volna vissza, úgy jár az utcákon, és gondosan őrzött magánya három váratlan kapcsolat következtében széthullik. Az első kapcsolat egy fiatal házaspár, amellyel hirtelen ötlettől vezérelve lakást akar cserélni. Ők elmenekülnének az ikertornyok lerombolása utáni Manhattanből, Zuckerman pedig visszatérne a városba. De a találkozás első percétől kezdve Zuckerman leginkább a magányát szeretné felcserélni a fiatal feleség, Jamie erotikus vonzására, amely visszacsábítja mindenhez, amit, azt hitte, maga mögött hagyott már: az intimitáshoz, a szív és a test pezsdítő összjátékához.
A második kapcsolat Zuckerman ifjúságából bukkan fel: Amy Bellette első irodalmi példaképének, E. I. Lonoffnak volt a múzsája és társa. A hajdan ellenállhatatlan Amy ma betegség gyötörte vénasszony, de rendületlenül őrzi a nagy puritán író emlékét, aki rávezette Nathant az írói hivatás magányos útjára. A harmadik kapcsolat Lonoff önjelölt életrajzírója, egy fiatal irodalmi véreb, aki bármit hazudna, bármit megtenne, hogy kiderítse Lonoff „nagy titkát”. Zuckerman, noha nem akart többé belemerülni a viharos emberi érzelmekbe, egyszeriben rákényszerül, hogy szerelem, bánat, vágy és harag szívszorító lehetőségeinek belső drámáját játssza el.
Roth korábbi regényei -- A szellem árnyékában melankolikus komédiája, valóság és képzelet ellenpontja a The Counterlife-ból, a Deception jellegzetes párbeszédei – idéződnek fel ebben a műben, melyben Roth ismét megcsillogtatja páratlan stílusát és témakezelését, s új szakaszt nyit a műfaj iránti rendületlen elkötelezettségében.
1997-ben Philip Roth elnyerte a Pulitzer-díjat az Amerikai pasztorál-ért. 1998-ban megkapta a National Medal of Artsot a Fehér Házban, 2002-ben pedig az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia legmagasabb kitüntetését, a Gold Medal in Fictiont, amelyet előtte többek között John Dos Passosnak, William Faulknernek és Saul Bellow-nak ítéltek oda. Kétszer nyerte el a National Book Awardot, a PEN/Faulkner Awardot és a National Book Critics Circle Awardot.
2005-ben az Összeesküvés Amerika ellen mint „2003--2004 kiemelkedő amerikai témájú történelmi regénye” megkapta az Amerikai Történészek Társaságának díját. 2006-ban Rotht a PEN legrangosabb díjával, a PEN/Nabokov Awarddal tüntették ki, „konzisztensen eredeti és kiemelkedően művészi életművéért”.