A színpadi tánc teljes múlt századi történetét összefogó gondolata, miszerint a test nem hazudik, már a szavaktól megcsömörlött századfordulón megjelent az első tánclázadók eszméiben. Arról azonban, hogy a színházi és színházon kívüli konvenciók alól lassan felszabaduló test, a tánc médiuma mit mond, és ezt hogyan teszi, nagyon is különbözően vélekedtek a szabad tánc prófétanői vagy az Orosz Balett újítói; a német expresszionisták vagy az orosz és svéd avantgárd jelesei; a modern tánc vagy a táncszínház megteremtői; a balett megtagadói és megújítói; a néptáncokat a színpadra átmentő kísérletezők; az összművészet vagy a tiszta tánc elkötelezettjei; a közlés hívei vagy a kommunikáció lehetőségét megkérdőjelezők. Ez a kötet arra tesz kísérletet, hogy rekonstruálja e rendkívül szerteágazó táncművészeti folyamatot, s egyben bevezesse olvasóját a színpadi tánc közelmúltjának történetébe, amelynek során megszülettek a 20. század legfontosabb táncra vonatkozó kérdésfeltevései és egymással jobbára élesen szemben álló művészi válaszai.