A kötet Carl Lutznak a háborús Budapesten emberek megmentéséért kifejtett diplomáciai tevékenységét mutatja be, zsidó szemtanúk vallomásai alapján. Lutz feleségével, Gertrud Lutz-Fankhauserrel, valamint Moshe Krausszal, a budapesti Palesztin Iroda igazgatójával, svájci honfitársaival Harald Fellerrel, Ernst Vonruffal, Peter Zürcherrel, és a földalatti Cionista Ifjúsági Mozgalom támogatásával széles körű életmentő akciót bonyolított le 1944 márciusa és 1945 februárja között.

A Lutz és csapata által kibocsátott védlevelek (Schutzbriefek) számát több mint 50.000-re becsülik, az üldözött zsidókat 76, a Svájci Követség kihelyezett részlegének minősített védett házban helyeztek el. A Holokauszt időszakának Kanadában, Magyarországon, az Egyesült Államokban, Izraelben, Svájcban, Nagy Britanniában élő szemtanúival folytatott beszélgetésekből kibontakozik Carl Lutz humanitárius tevékenységének rendkívüli mértéke és jelentősége.