Ez a könyv kudarctörténet, mert az elmúlt húsz év a rossz döntések kora volt. Az élhetőbb társadalomért folytatott eddigi küzdelem a rendészetpolitikában majdnem teljes sikertelenséggel zárult. Az elmúlt húsz év rendészetpolitikája tele van önbecsapással, a felelősség elutasításával és áthárításával, elhallgatással és elhallgattatással. Mindez újabb és újabb ágakat hajtva abból a negatív konszenzusból nőtt ki, amelyet a parlamenti pártok az első kormányzati ciklus idején kötöttek egymással. A jog uralma helyett a parancs uralma, együttműködés helyett alávetettség, kreativitás helyett sematizmus. Ez a negatív konszenzus lényege. Mindez nem történhetett volna meg és nem is maradhatott volna fenn mindmáig, ha politikusok és rendőri vezetők nem hoztak volna sorozatosan rossz döntéseket, ha nem hitték volna el maguk is, hogy amit tettek, az tulajdonképpen jó, csak még nem látszik rajta. Nem maradhatott volna fenn akkor sem, ha a modernizáció és a reform hívei nem lettek volna mindig gyengébbek, ha tisztában lettek volna azzal, miként kell mindennapi gyakorlattá változtatni a demokrácia alapértékeit, s nem hitték volna el, hogy azok a viszonyok, amelyek egy-egy közhatalmi szervezeten belül működnek, semmilyen hatással nincsenek a társadalomra és a demokráciára.