„Megpillantja Rókáné komámasszony a kalácsot, s mondja Farkas komának:
– Ejnye, komámuram, egyet mondok, kettő lesz belőle.
– Hadd hallom, kedves komámasszony.
– Lopjuk el ezt a kalácsot.
– Nem bánom én, komámasszony, csak aztán meg ne csaljon kend az osztozásnál.
– Ugyan, ugyan, komámuram, mit nem gondol rólam? – szenteskedett Rókáné komámasszony.
Bezzeg hogy egykettőre elemelték a kalácsot, aztán – uccu neki, vesd el magad! – szaladtak árkon-bokron át, s meg sem álltak, míg az erdőbe nem értek.”