A tanulmánykötet a narratológia és a retorikai elemzések összekapcsolásával kísérletezik három ciklus keretében. A két leíró apparátust nem csak szónoki és történetmondó szépirodalmi szövegeken keresztül vizsgálja: több tanulmány foglalkozik az irodalomtörténet, a történetírás, az útleírás, a film, a kép, az öltözködés és a teleregény narratív és retorikai sajátosságaival. A szövegek második csoportja olyan elméleti aspektusokat vizsgál, amelyek révén a két közelítésmód egymásba játszható. A harmadik ciklus tárgya a fenséges. A fenségesről szóló ókori eredetű elméleti diskurzus mindkét irányban fontos kapcsolatokat tart, hiszen a fenségest, amely az elbeszélhetetlen elbeszélése, és így a lehetetlen megvalósítására talál retorikai stratégiákat, a narratíva megszakításaként is értelmezhetjük.