Ha megvonjuk a Nagy Háború mérlegét egy évszázad után, megállapíthatjuk: bár emberéletekben, testi és lelki rokkantakban, anyagi javakban szörnyű veszteségeket okozott, mindebből sem a győztesek, sem a vesztesek nem tanultak semmit. A győztesek a nemzeti önrendelkezés új elvének hangoztatásával valójában a régi elv – „jaj a legyőzötteknek” – szellemében diktálták a békefeltételeket. Ennek ellenére az ő veszteségük is nagyobb volt, mint nyereségük. Európa világuralmi helyzete elveszett, s békéjük 20 évig sem tartott, mert a vesztesek sem tanultak semmit, s élükön Németországgal, új felállásban újra kezdték a háborút, noha győzelmi esélyeik nem javultak, s vereségük ismét elkerülhetetlen volt. Mit értek el újabb milliók halálával, százmilliók szenvedésével?