A Rabinovich-album nem egy, inkább több, egymásra épülő, egymásba illeszkedő regény. Minden fejezetben egy újabb családtag veszi át a szót, hogy saját stílusában elmesélje életét, miközben a maga szájíze szerint beszél mindannyiuk történetéről is, a lengyel faluban töltött komor napokat követő meneküléstől, a századot átívelve, a brüsszeli egymásra találásig. A könyv igazi kaleidoszkópként villant fel sokféle nézőpontot, így adva különös minőséget a családtörténetnek, amely éppen attól válik hitelessé, hogy annyira emberi, azaz gyakran ellentmondásos, zavaros, és felkavaró. A Rabinovichok jóságukkal, szeretetvágyukkal, gyarlóságaikkal és félelmeikkel együtt válnak régi ismerőseinkké, barátainkká, családtagjainkká. És innen már csak egy lépés kimondani, ami nyilvánvaló: a Rabinovichok mi magunk vagyunk!