Weöres hõsnõje, Lónyai Erzsébet egy magyar grófi család és egy híres cigánylány leszármazottja. A miskolci cigánysoron, majd a regensburgi kolostorban nevelõdik. Viharos kalandjai közepette verset ír, asszony korában a magyar reformmozgalmat támogatja. Verseinek fõ témája a nemiség. A mû születésérõl így vall a szerzõ: A magyar irodalomban talán szokatlan, hogy valaki énjének egy-egy megvalósítatlan részét egy másik személlyé sûrítse, olykor más korszakba is. A világirodalomban sok példa van erre... Ez a „pót-én-kivetítés” alkalmat ád más temperamentum és más stílus használatára, a szókincs és mondatformálás más módjára: vagyis nyelvi és szellemi felfrissülésre. A kis versciklusban nõi szív van, mely azonban nem találhat életlehetõséget egy férfi életében, csak áttételesen, versben. A mû 1972-ben szinte berobbant a magyar irodalomba, Bódy Gábor 1980-ban játékfilmet készített belõle. A kötet a Helikon Kiadó Weöres-életmûsorozatának részeként lát napvilágot a már ismert, igényes külsõvel, de a sorozat többi darabjától eltérõen Gyulai Líviusz pompás illusztrációival.