Alexandriai Kelemen főként a teológia, de az ókortudomány területén is azok közé a szerzők közé tartozik, akiknek műveire mint első számú forrásra szoktak hivatkozni. Amellett, hogy kiválóan ismerte a Szentírást, műveiben a klasszikus irodalom átfogó ismeretéről is tanúbizonyságot tesz. Ezt alátámasztja az a tény, hogy fennmaradt munkáiban a keresztény írókon és az apokrifeken túl 360 nem keresztény szerzőt idéz. Ebben a művében, egy antik szónoki műfaj, a logosz protreptikosz formáját felhasználva kísérli meg az Alexandriában élő korabeli pogány görög értelmiség számára egyrészt kimutatni a bálványimádás és a különféle misztériumvallások gyakorlatának tarthatatlanságát, másrészt a valóságosan létező Istenbe vetett hit felé fordítani a figyelmet.