Cicero mestere, a sztoikus Poszeidóniosz (Kr. e. 135–51) méltatlanul feledésbe merült egyénisége a görög filozófiának, jóllehet óriási hatással volt Sztrabón, Galénosz, Seneca, Cicero és Augustinus tudományos szemléletére. Vitatott személyiség, mivel saját iskolájának hagyományát számos esetben kritikai hanggal bírálja, ezért sztoikusságát többen is megkérdőjelezték, tévesen eretneknek titulálták. Filozófiai rendszerének rekonstruálásakor a legfőbb nehézség, hogy művei nem maradtak fenn; eredeti elgondolásai csak töredékekből és erősen interpretált kommentárokból ismertek. Tanításai közül leghíresebb Khrüszipposszal folytatott vitája a szenvedélyek okáról, de egyéb filozófiai témái is nagy népszerűségnek örvendtek a műveltek körében, mint a kozmikus szümpatheia tana, az oknyomozás módszere, a tudományos jóslás, az égi jelenségek tana, vagy saját korának történeti elbeszélése. Kötetünk Poszeidóniosz eredeti fragmentumainak fordítását adja közre részletes elemzésekkel és kommentárokkal: a fizika, az etika, a logika és a szaktudományok (matematika, földrajz és történetírás) témakörei szerint. A kötet forrásanyaga pótolhatatlan a görög filozófia- és tudománytörténet iránt érdeklődőknek.