Sebastian Haffner (Raimund Pretzel, 1907–1999) a 20. századi német történelem lenyűgözően hiteles elemzőjeként szerzett nevet. Egyik méltatója Németország lelkiismeretének nevezte. Kiváló esszékben és híres önéletrajzában, az Egy német történeté-ben szemléltette, hogyan züllik vérengző diktatúrává egy jogállam, hogyan érik meg egy magát mindvégig németnek valló értelmes, érző emberben az emigráció mint egyetlen megoldás gondolata. 1938-ban menekült Angliába, 1948-ban felvette a brit állampolgárságot, az ötvenes évektől ismét Németországban működött mint publicista. Mindig vállalta véleményét, tévedéseit elismerte, s ha úgy látta helyesnek, változtatott álláspontján: ettől értő közönsége szemében csak nőtt.

A Poroszország egy porosz szemével 1979-ben jelent meg. A hetvenes években mindkét német államban vitatéma lett a második világháború győztes hatalmainak 1947-es döntése, mellyel Poroszországnak a nevét is letörölték a térképről, mert „kezdettől fogva a militarizmus és a reakció képviselője volt Németországban”. A szerző bátran vitába száll azokkal, akik Nagy Frigyes és Bismarck örökösének láttatnák Hitlert: dehogyis a porosz hagyományt vitte tovább a náci birodalom! Ez a befeketítés visszája a „német küldetés” mítoszának, melyet a 19. századi német egységtörekvések és a nacionalista német történészek számlájára kell írni. Alapos és világos érvelés a cáfolat. Sebastian Haffnertől ezúttal is távol áll a szerecsenmosdatás, azonban nem rest szerényen, de határozottan hangoztatni: eleinek hazája, Poroszország nem jobb, de nem is rosszabb Európa többi országánál.