M. Tullius Cicerónak a triumvir Marcus Antonius ellen írt tizennégy beszédbõl álló sorozata hagyományosan a "philippicák" nevet viseli, Démosthenésnek II.Philippos makedón király ellen írt szónoklataira való utalásként. Beszédeit Cicero, a legnagyobb római szónok, az egykori consul, a "haza atyja" a hagyományos köztársasági eszmények és államrend képviseletében intézi a hatalmaskodó Antonius, az önkényuralom letéteményese ellen. A mû bepillantást enged a római köztársaság legválságosabb idõszakába. Cicero, paradox módon támogatja annak a Caius Octavianusnak a felemelkedését, akit ]ulius Caesar végrendeletében fiává és örökösévé fogadott, abban a reményben, hogy annak politikai kapcsolatait, katonai támogatását felhasználhatja Antonius ellen. Tervei azonban kudarcot vallanak, õ maga pedig áldozatul esik a sértett Antonius bosszúvágyának. Az ifjú Caesar, a késõbbi Augustus cserben hagyta öreg támogatóját. Cicero írásai nem egyszerûen történelmi források, hanem egyben kiváló irodalmi alkotások, a nagy szónok nyelv- és stílusmûvészetének utolsó emlékei, egyben a támadó szónoklat, az invectiva kiemelkedõ példái is.